Az előző bejegyzésben írtam nektek arról röviden, hogy ki is vagyok, mit csinálok ebben az iskolában, hogyan kapcsolódom hozzá.

Most azt szeretném nektek megmutatni, miért is vágom bele a fejszémet ebbe a fába. Azt nem írhatom, hogy itt az ideje, mert azt érzem, hogy évekkel ezelőtt lett volna ennek itt az ideje. Most nem csak arra gondolok, hogy gyermekkorban vagy 20 évesen jobban fog az agy és könnyebb tanulni, hanem arra is, hogy ezzel pár ciki vagy kevésbé ciki pillanatot meg tudtam volna úszni.

Emlékszem, volt egy állásinterjú, ahol bizony meg kellett volna szólalni angolul. Több év távlatából emlékeim szerint hebegve-habogva ment a történet. Nem készültem túl a dolgot, de hát Istenem, fiatalság, bohóság - megesik az ilyesmi, nem? Ma már azért másképpen tennék, még akkor is, ha ehhez a nyelvi készségeimet is fejlesztenem kell.

Szóval egyrészt szeretnék jobban és választékosabban beszélni. Lehet, első lépésben praktikusabb lenne úgy megfogalmazni, hogy merni beszélni egyáltalán. Ne jöjjek zavarba, ha az utcán megállítanak, vagy ha egy ismerősöm magával hozza külföldi barátját és társalogni illene vele a kínos némaság helyett. :)

Másrészt az iskola távlati tervei között szerepel egy online tanulási felület fejlesztése. Ennek kapcsán felvettük a kapcsolatot az Oxford University Press-sel, velük tárgyalni is kell majd, ehhez pedig elég jól kell tudni angolul.

Ez a kettős motivációm arra, hogy most belevágjak ebbe a kalandba. Folytatása következik…