Következzék egy rövid élménybeszámoló az első pár óra tanulási tapasztalatairól. Az előző bejegyzéseimből kiderült, hogy egy érdekes kísérletbe kezdtem. Elkezdtem írni egy blogot az angol nyelvtanulásomról. Ez még nem annyira érdekes, de ezt az iskolát én alapítottam ötödmagammal közel 3 és fél éve. Ettől már izgalmasabban hangzik, van benne elég kockázat, ugye?
Szerencsére én nem vagyok nyelvtanár, az iskolának más működési területeiért vagyok felelős. Az élet viszont úgy hozta, hogy meg kell tanulnom jobban használni ezt a nyelvet. Így hát belevágtam.
A próbaóra utáni első alkalomnak Szilvivel vágtam neki. Hiába ismerem a rendszer működésének nagy részét, kértem, hogy vezessen végig lépésről lépésre, azért is, hogy hitelesen tudjam nektek átadni. Olyan triviálisnak tűnő dolgokat mutatott csak, mint például: az egyes feladatoknak hogyan álljak neki, ő mikor fog jönni biztosan segíteni nekem, ellenőrizni engem, beszélgetni velem. Illetve, hogy például hol találom a feladatokhoz a hanganyagot, a kiegészítő anyagokat. Furcsa, hogy amiről eddig a próbaórán résztvevőknek csak beszéltem, most a valóságban is megtapasztaltam
Legtöbbet a pre-intermediate szinten levő könyvből dolgoztunk, amikor nem ment valami, arra voltak előre bekészített anyagok gyakorlásképpen.
Kaptam egy számomra készített egy átlátható haladási tervet, ez alapján én is látom, hogy mennyi idő alatt, mennyi energiabefektetéssel hova jutottam. Persze az is látszik benne, mennyi van még hátra.
Az első lecke könnyen ment, mert inkább ismétlés, belerázódás volt a tanulásba. Ámbár a beszéd akadozott, rendesen kerestem a szavakat, kifejezéseket, de “ez gyakorlás, bátorság kérdése csak” - mondta Szilvi nemes egyszerűséggel. Persze mondani könnyű, én meg dolgozhatok rajta, na ettől lesz ez az egész Up2Me! :-)
A múlt héten két alkalom között otthon nem volt időm készülni. Bence meghallgatta magyarázkodásomat, aztán szépen kiadta, hogy amit otthonra kaptam, annak egy részét csináljam meg most. Ugyanis ezt a részt nem gyakorlásképpen adták, hanem mert ez lenne a következő anyag, amivel haladni fogunk. Szóval röviden, nem jelentett gondot, hogy akkor nem volt időm otthon angolozni, órán tudtuk folytatni a munkát. Azért ez megnyugtató, hogy emiatt nem kell aggódnom
Erre a hétre már fel tudtam készülni az órára, szerencsére sok mindennel foglalkoztam otthon - persze, hogy hétvégére esett a tanulási szünet. Ennek megfelelően jobban haladtam az órán, mert csak ellenőrizni kellett a tanároknak.
Eddig arra jutottam, hogy valahogy meg kellene oldani, hogy a mindennapi munka mellett jusson időm legalább fél órácskát angolozni. Valamint, hogy a szavakat utálom magolni, tanulni. Unalmas, nehezen megy, ráadásul meleg is van. Ismerős gondolom ez másnak is, nem csak én vagyok ezzel így.
Megkérdeztem hát tanárainkat és azokat a tanulókat akikkel közelebbi a kapcsolatom, ők hogyan csinálják, mit javasolnak. Összeszedtem erre egy tízes listát. Ez úgyis népszerű mostanság. Legközelebb erről olvashatok itt.
További cikkek:
